Cecil Louis Troughton Smith, írói álnevén Cecil Scott Forester 1899. augusztus 27-én látta meg az erősen sütő napvilágot Kairóban. Brit édesapja ugyanis itt volt kormányhivatalnok az oktatási minisztériumban. 1901-ben az édesanyja megunta a mediterrán légkört, és öt csemetéjével hazautazott Londonba. A kis Cecil így nem tehetet mást, beiratkozott az Alleyne Általános Iskolába, majd 1915-ben felvételt nyert a Dulwich Főiskolába. Itt megpróbált beállni katonának, de gyenge testalkata miatt megbukott. Ezután pár évig orvoslást tanult a Guy's kórházban. 1921-ben lemondott a tanulásról az írásért, és felvette a Cecil Scott Forester írói álnevet.

A kevés tapasztalattal rendelkező író kezdetekben csak novellákat és kisebb tanulmányokat írt, főleg a napóleoni háborúkról és az első világháború idejéből. Ebben az időszakban jelent meg pl. a Napóleon és udvara 1924-ben, a Josephine, Napóleon császárnéja (1925), a Késleltetett fizetség (1926) és a Brown döntése (1929). A Késleltetett fizetség az első világháború idején játszódik, főszereplője egy, saját unokaöccsét megmérgező férfiról szól. A történetből 1931-ben színdarab is készült,  majd 1932-ben Charles Laughton főszereplésével film is.

Első feleségével kis vitorlással utazta be Angliát, Franciaországot és Németországot, majd hajónaplóját az 1929-ben megjelent, Annie Marble utazása c. művében jelentette meg, amit 1930-ban az Annie Marble Németországban követett. Ugyanebben az évben jelent meg a Gyilkosság, részletfizetésre, amivel megcsillantotta krimiírói vénáját.

Első nagy novellaírói sikerét 1932-ben hozta meg neki a Halál a franciákra! és A pisztoly, mindkettő a félszigetért vívott háborút vette alapul. 1935-ben jelent meg talán legismertebb könyve, Az afrikai királynő, amely egy evangélikus hajadon és egy iszákos kapitány kapcsolatát írja le az első világháborúban. 1951-ben filmesítették meg, a főszerepeket Katherine Hepburn és Humphrey Bogart játszotta. Az 1936-ban megjelenő A tábornok, ismét háborús témát dolgozott fel.

38 éves korában kezdett hozzá ahhoz a műhöz, ami minket érdekel. Ez volt az első története, amely a napóleoni háborúkat dolgozta fel, a főszerepben Horatio Hornblower, egy fiatal tengerészkadét pályafutása állt, egészen az admirálisi posztig. A történet nem igazodik napra pontosan a történelemhez, de mindenképp figyelemre méltó a társadalmi és időbeli háttér ábrázolása. A példakép valószínűleg a hősi halált halt Horatio Nelson tengernagy volt, Hornblower is ilyen önfeláldozó, merész tengerészt formáz. Van némi tériszonya, ez tette emberivé a rajongók számára, levelekkel bombázták Forestert, aki így, kifogyva a csatákból, elkezdte felgöngyölíteni Hornblower életpályáját.

További művei már nem lettek annyira népszerűek, de az író évente pár hetet töltött könyveinek filmrevitelénél, így Az afrikai királynő, és a Hornblower esetében is, ahol a főszerepet Gregory Peck kapta 1951-ben. A spanyol polgárháború alatt a Timesnak dolgozott, mint alkalmi tudósító. 1939-ben Csehszlovákia náci megszállásáról tudósított. A második világháború alatt a hírszerzésnél dolgozott, Amerikába utazott propaganda céljából.

1943-ban írói pályája érelmeszesedése miatt megállt, de a Bering-tengeren végzett utazása után megírta A hajó c. könyvet, ami a világháborús élményein alapul az amerikai tengerészetnél. A háború végén Kaliforniába költözött, ahol nyugodtan süttethette a hasát és közelről felügyelhette filmjeinek forgatását.

1966. április 2-án halt meg Kaliforniában, így már nem érhette meg legsikeresebb és leghíresebb történetének sorozatra vitelét. A Hornblower, magyarul az Őfelsége kapitánya 1998-ban indult útjára, több rövidfilm formájában. Nálunk azt hiszem, legutoljára az M1 adta, majd a Duna TV, pár éve, de azóta nem láttam. A könyvet sajnos a háború után nem adták ki nálunk, de néhány antikváriumban talán még fellelhető.

A fordítási lehetőségért köszönet a Wikipédiának, és a Hornblower-blognak, ami kölcsönadta. Tulajdonképpen csak nem volt kedvem újraírni, úgyhogy bemásoltam.